Kislány, táncolj, kapsz kenyeret! (Raffael Jánosné)
(részlet)

Kislánykoromban szabad voltam, mint a madár. Nélkülöztünk, de oda se neki! – élveztük azt a sok színt, azt a változatosságot, amit az élet adott.
Cegléden laktunk, de megfordultunk mi az országban mindenütt. A szüleim kereskedõk voltak, piacról piacra, vásárról vásárra, búcsúról búcsúra jártak. Nekünk, gyerekeknek meg az volt a dolgunk, hogy kimenjünk a terepre, és mindent elõkészítsünk az árusításhoz. Hú, de mennyire szerettük ezt a foglalatosságot! Már elõre vártuk, hogy eljöjjön az a nap. Szaladtunk haza az iskolából, egyikünk felült a bakra, és ho! hajtottuk a lovakat, hogy minél elõbb odaérjünk.
De az igazi mulatság csak ott kezdõdött. Kirakni szép mutatósan az árut, rásózni a vevõre azt is, amit nem nagyon akart, jót kuncogni, ha valakit be tudtunk csapni az árakkal: ez milyen buta, hogy hagyta magát! Mi meg milyen okosak vagyunk, hogy rá tudtuk õt szedni.
Csak az volt a baj, hogy az aput nem tudtuk rászedni. Rögtön rájött, hogy rosszalkodtunk, és jól kikaptunk, hogy miért csináltuk ezt. Becsületes kereskedõ volt az apám – és jó kereskedo is, mert tudta, a vevõt csak egyszer lehet becsapni. Többé felé se néz annak a kereskedõnek. Mi is tudtuk ezt, de ízlett a tiltott gyümölcs.
Jaj, de jók voltak ezek a kiruccanások! Szabadok voltunk, nem parancsolt senki, jöttünk-mentünk, csakazértis rosszalkodtunk, és hogyha kellõ pénzt összesepertünk a vásározással, attól fogva azt tehettük, amire kedvünk támadt.
Mikor késobb – nem sokkal a gyermekem születése után – gyárba mentem el dolgozni, börtönben éreztem magam. Mindennap pontos idoben beérkezni? Estig egyhelyben lenni, akár egy faszent? Azt tenni mindig, amit megparancsolnak? Majd kiugrottam a borömbõl, szerettem volna elszaladni, de nem lehetett.
Másnap megint ugyanazok a mozdulatok. Ugyanaz a feszes fegyelem. De azt azért valahogy még kibírtam volna. Hanem azt már sehogyan sem, hogy nap mint nap a legrosszabb munkákat rakták elém. Amit mindenki visszadobott, hogy õ ezt nem csinálja. – Adjátok csak oda annak a cigánylánynak!