Messziről jött szakma

Egy szófordítás nehézségeiről

Szerző: Borbély Tibor

A teljes cikk a Munkaügyi Szemle 2002/7-8-as számában jelent meg.

A tanácsadás, mint szakma és a tanácsadó, mint humán szakember hazai elfogadtatása és fogadtatása meglehetősen ellentmondásos volt az elmúlt évtizedben, nemcsak a szolgáltatás tartalmáról tájékozott klienst kellett hosszasan kutatni, de a társszakmák, a szakma különböző területein dolgozók tájékozottsága is meglehetősen hiányos volt. Ez a kislányos zavarodottság, a szerény előrelépések ellenére, mintha csak fokozódott volna az évek múlásával. A humán szakmák szervezetbe, társadalmi munkamegosztásba történő betagozódása mindig is más jellegű problémákat vetett fel, mint a műszaki, vagy természettudományi, úgynevezett "kemény tudásmagú", könnyen mérhető és teljesítményigazolható foglalkozásoknál. Mint "puha magú" szakma, a tanácsadás is nehezen mérhető, értékelhető, a mai szakmai környezetben, szinte kaotikus annak a megfogalmazása, hogy mi számit eredménynek és mi az eredménytelenség, a szakmai alkalmatlanság fokmérője. Még nehezebben alakítható ki a teljesítményértékelés a szakmában, ha van egyáltalán egységes szakmakép, szakmai önazonosságtudat, ha értelmezhető a tanácsadó mint szakma, professzió hazánkban.

A szakma önmeghatározása is problémákat vet fel. A zavar az élő magyar nyelvben tükröződő fogalomértelmezési kétségekkel kezdődik, és a gazdasági társadalmi fejlettségi mutatónk értékének puszta számadatra lecsupaszításával válik mindenki számára érthetővé. A tanács szó maga is jelentős metamorfózisokon esett át, az idősebb generációk és a régóta megújulásra váró (utolsó szerkesztési év: 1972) Értelmező Kéziszótár számára elsőként intézményt jelent. Másodsorban a benne dolgozó hivatalnokot, a tanácsnokot. Akihez a magyar életmódtörténelem és prózairodalom egyaránt a visszahúzó, romboló, de legalábbis az újra, az újításra nem fogékony tisztviselő képét kötötte. Ebből a képzettársításból tehát aligha lehet elindulni. A piacgazdaságba belenőtt illetve a ma felnövő nemzedékeknél a tanács már folyamatként, valamilyen tevékenység elvégzésére irányuló konkrét javaslatként definiálódik. A javaslattevő ebből következően a tanácsadó. Magas presztízsű, a versenyszektorban dolgozó képzett munkavállaló. Foglalkozása és képzettsége szerint jogász, pénzügyi szakember, közgazdász, szervezetfejlesztő pszichológus, szociológus.

A politikai, társadalmi, gazdasági örökségünk tehát visszatükröződik a ma élő és használatos magyar nyelvben. A fiatal generációk fejében ma már magas presztízsű versenyszférában tevékenykedő üzleti tanácsadók[1]képe mellett nincsen kialakult, szakmával, szakmákkal azonosítható meghatározása a hazai fejlődési struktúra miatt, szinte kizárólag a versenyszférán kívül (civil és állami / önkormányzati keretek között) tevékenykedő tanácsadóknak. Ebből következően saját, Magyarországon új szemléletű szakmáink, mint a munkatanácsadás, a mentálhigiéniai tanácsadás, a pályaválasztási tanácsadás, az addiktológiai tanácsadás, a pszichológia tanácsadás, de még az önkéntesek által végzett különböző célzatú segítő tanácsadás meghatározása, egymás melletti szakmai hatóterületük leírása is nehézségekkel teli kérdéskör idehaza. Tulajdonképpen az egyetemi alkotóközösségek berkein kívül érthetetlen és értelmezhetetlen fogalmak zavaros halmaza. Ameddig maguk a rokon szakmák képtelenek a napi gyakorlatot, praxist folytató szakember szintjén saját önmeghatározásukra, aligha várható el, hogy a sajtóban (de akár a szaklapokban) a szakmák mondanivalója markánsan megjelenhessen. Egyfelől képviselve a tanácsadást mint különböző területekre irányuló szakmák gyűjtőfogalmát, másfelől elkülönítve, az átlagolvasó szintjén is érthetővé téve a tanácsadók és szakterületeik közötti különbségeket. Nevezetesen azt tegye érthetővé, hogy a napilapot olvasó nagyközönség, mikor melyik tanácsadóhoz forduljon segítségért. Ameddig ilyen hétköznapi szinten nem tisztázzuk szakmáink feladatai- és ügyfélkörét, addig nincsen reális esély a tanácsadás magyar társadalomba történő integrálására, a humán szolgáltatások adekvát ügyfélhasználatára. Sőt, a tanácsadók maguk képtelenek a rendszer, a társadalmi elvárások normáinak megfelelni, ezzel magukat szorítják ki a humán szakmák családjából.

A gazdasági - társadalmi szerkezetükben elmaradott államok számára fejlődési célnak tekintett régiókban (Nyugat-Európa, Észak-Amerika[2]) a tanácsadó, mint fogalom szóhasználata, vagyis a ma élő nyelvhasználat is rámutat a beszélő, és ezen keresztül a közösség tőlünk eltérő gondolkodásmódjára. Az amerikai hétköznapi nyelvbe beépült meghatározások, és a hétköznapi polgár számára is érzékelhető nyelvhasználatbeli különbségtételek megteremtik a tanácsadás mint átfogó, valamint a tanácsadás mint különböző szakterületeket jelentő fogalom, szakma adekvát hétköznapi használatának lehetőségét. Tehát megfelelő fejlettségi szinten a tanácsadás a társadalom és az egyén mindennapi nyelvhasználatába és gondolkodás-, szemléletmódjának alakításába hiba nélkül beilleszthető. Ahhoz, hogy a jelenleg uralkodó zűrzavaros életképből kiléphessünk (mind gazdasági-társadalmi, mind nyelvi tekintetben) érdemes a fejlettebb gazdasági régiók gazdasági, társadalmi berendezkedésének tanulmányozása mellett azok nyelvhasználatára is figyelmet fordítanunk.

A hazai szakirodalmakban évtizedes kísérlet a tanácsadás szó megfelelő fordításának megtalálására a hozzá kapcsolódó szakmai jelentésbeli tartalommal együttes értelmezése. A tanácsadó szavunkat az amerikaiban egyértelműen counselornak[3]fordíthatjuk. Ugyanakkor az angol - amerikai értelmező szótár[4]a counselornak két értelmezését adja meg: elsődlegesen a magyar tanácsadó fogalmával egyező adviser (amit magyarra ugyancsak tanácsadónak fordíthatunk). Ehhez a jelentéshez és szóhasználathoz kötődik az angol nyelvközösség jelentős területein (Írországban és az Egyesült Államokban) a magyar üzleti tanácsadó jelentéstartalma, például ügyvéd, jogász stb. Aki megmondja a tanácskérőnek, hogy a neki feltett kérdésben milyen lehetséges válaszokat lehet adni. (pl. A per kilátásai kedvezőek-e az ügyfél, a tanácskérő számára? Avagy éppen ellenkezőleg, vereség fenyeget, és a peren kívüli megegyezés, vagyonmegosztás látszik a jobb megoldásnak) Ebben az értelemben jól láthatóan direkt válaszadás a tanácsadó feladata. Hozott anyagból dolgozik, áttanulmányozza a beterjesztendő iratokat, meghallgatja ügyfeleit, majd a jogszabályok alapján választ ad a feltett kérdésre. A direkt tanácsadás elsődleges meghatározásából legyen elég ennyi, és lépjünk gyorsan tovább a saját portánkra! A counsel fogalmának másodlagos értelmezése, már otthonosan hangzik a tanácsadást, mint segítő tevékenységet művelők számára: "professzionális szakmai tanácsot ad, valakinek, aki problémával küszködik" Például ilyen az alkoholistákkal foglalkozó pszichiáter. (Lásd idehaza az addiktológiaikonzultáns- képzést, no de ne szaladjunk ennyire előre.) A counsellor (BrE), counselor (AmE) fogalmának meghatározásakor a szótár még közelebb lép a szakmai tartalomhoz, amikor a házassági tanácsadást hozza fel példaként. (Amely szakma hazai adaptációjával még adósak vagyunk!) Ez az a tanácsadó meghatározás, amelyre a magukat szakmaként meghatározott tanácsadások épülnek.

Magyarországon a kilencvenes években négy szakmai műhely fordított különös gondot a fogalom és a mögöttes szakmai tartalom meghonosítására. Azonban az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatták meg, hogy a részleges eredményeik ellenére a szakma nálunk nem nyert elfogadtatást. Nem tudott kilépni a szűk elszigetelt világából, nem vált közös társadalmi tudásunk integráns részévé. Az első szakmai lépés az 1992-ben megszervezett munkatanácsadó képzés volt, amelynek az amerikai angol területen a career counselor, Kanadában a vocational counsellor a megfelelője. A pszichológia diszciplínáján és szakmai, infrastrukturális bázisán belül maradást választotta a felsőfokú diáktanácsadó szakosító képzés és a szegedi pályatanácsadás is. Mindkettő a school és college counselor fogalmának feleltethető meg. A kilencvenes évek második felében (1997) akkreditálták az addiktológiai konzultáns[5]képzést, amely az amerikai mental health counselor szakosított megfelelője. Amint az látszik is, a képzések keretében végzett szakemberek elnevezése az angol nyelvterületen azonos. Idehaza azonban a tanszékek a szakmai alapok azonossága ellenére is a különböző elnevezések mellett döntöttek. (Így azután valóban csak a szakmát ismerők számára tűnik fel a rokonság. Nem győzőm eleget hangsúlyozni, hogy ez az azonosság, az Egyesült Államokban az átlagember szintjén is érzékelhető, sőt érthető. Tehát közkincs, amely az alkalmazott társadalomtudomány elsődleges ismérve.) A munkatanácsadás mint a tanácsadó szakma egyik típusára szerveződő képzés, részben tisztázta a vocational / career tanácsadás magyarországi tartalmát. A hazai pályaválasztási, alapvetően pedagógiai hagyományokból is építkező szakmai team által kidolgozott képzési tervben a mai napig keveredik (és nem válik el) markánsan a munka- és a pályatanácsadás. Részben várat magára, a felnőtt, már munkában álló, munkatapasztalattal rendelkező munkavállalók megfelelő szakmai ellátását igénylő munkatanácsadó szakma további finomítása. A pályatanácsadás amerikai megfelelője elemeiben inkább a school counseling, amíg a kanadai a vocational counselling. Tehát keveredik a tanácsadás két szakmai területe, átfedés alakult ki, amely részben a kulturális különbségekből is származik, de figyelembe kell vennünk az adaptált rendszerek közötti elnevezésbeli, és a mögötte húzódó szakmai különbségeket is. Hasonló elemzést adhatunk a többi műhely munkájáról is. A budapesti diáktanácsadó-képzés megmaradt egy másik diszciplína keretei között, ezzel késleltetve az önálló szakmává, tudományterületté szerveződést. Azzal együttesen tett így, hogy a tanácsadás pszichológiai alapozásának meghatározó irodalmát fordította le magyarra. A szegedi pályatanácsadó-képzésről gyakorlatilag ugyanez mondható el. Az addiktológiai konzultáns szakosító képzés pedig a mental health counselor szakmának csak egy területét jelenti, azaz mintegy a hiányzó alapképzés nélkül épít ki egy szakosító képzést. A kapott helyzetkép továbbárnyalásához hozzátartozik az az ismert tény, hogy a magyar rendszer több elemből épül fel. Magába olvasztva a német, a kanadai, a francia tapasztalatokat is. Azonban az eltérő rendszerek integrációja, a tanácsadás magyar, és kelet-európai, az átmeneti gazdasági, társadalmi követelményekre szabott, modelljének kialakítása, csak elkezdődött és közel sem nevezhető szilárdnak, vagy befejezettnek. A fennálló szakmai szétszabdaltság feloldására nyilvánvalóan egységes tudománypolitikai fellépés szükséges. A közös szakmai nézőpont meghatározásában nincs is hiba. Rácz József és Kastaly Ildikó cikkében a következő alapelemeket veszi sorra Cavanaght értelmezése alapján:

1. oda-vissza irányuló kommunikáció, amely szimmetrikus viszonyt feltételez, tehát nem egyirányú tanácsban részesítés

2. konzultációt feltételez: "azt a kapcsolatot jelenti, amely egy képzett segítő, és egy segítséget kérő személy között jön létre. A kapcsolatban mind a segítő készségei, mind pedig az általa kialakított atmoszféra segíti a klienseket abban, hogy megtanuljanak magukkal és másokkal olyan viszonyt kialakítani, mely a fejlődésüket elősegíti".

3. harmadrészt a konzultációs / tanácsadási helyzetek fejlődéssel járnak együtt: az intra- és interperszonális kompetencia növelésével, a személyiség általános fejlődésével, valamint az egészséges személyiség fejlesztésével. (Esély 96/5)

A három pont együttes értelmezéséből visszaköszönnek a humanisztikus pszichológia alapelvei, amelyeket ma több szakma is magáénak vall, és használ. A tanácsadó-képzéseken belül viszont erre a hármas tézisre helyeződik a hangsúly. Az egyes tanácsadások ebből az alapvetésből kiindulva mindig egy konkrét, belátható időn belül előálló és megoldást váró döntési helyzettel foglalkoznak. Ezért válnak el általában a pszichológiától, a pszichiátriától, a pedagógiától és a szociális munkától, saját és új diszciplínát alkotva. Ahhoz azonban, hogy ez a diszciplína Magyarországon polgárjogot nyerhessen, szükség van a tudatos szakmai lobbizásra, a szakmai érdekképviseltre és az együttműködés feltételeinek és modelljeinek kialakítására a társszakmákkal.

Az alábbiakban az Amerikai Egyesült Államok tanácsadó-képzési és szakmai érdekképviseleti struktúrájából emelek ki néhány elemet, és kísérelek meg párhuzamot vonni a hazaival. Mindent el fogok követni annak érdekében, hogy tartózkodjam az amerikai rendszer általános ismertetésétől, vagyis csak azokra a kérdéskörökre koncentrálok, ahol a hazai szakmai-fejlesztési, érdekérvényesítő munkánk további ötleteket kaphat a külföldi mintából.

Elsőként érdemes magával az országos érdekvédelmi és szakmai minősítő szervezettel kezdenünk. Az A.C.A. (American Counseling Association), amely a nemzeti szakmai- minősítő vizsgán megfelelő tanácsadókat tömöríti, valamint konferenciákat szervez, szerkeszti az országos szaklapot, albizottságaiban lehetővé teszi a tanácsadás egyes területein tevékenykedő szakemberek rendszeres találkozásait és szakmai tapasztalatcseréjét. Első párhuzamként, kezdjük az idehaza 1999 óta működő Kontakt Alapítvánnyal, amely szervezet tevékenysége jelenleg azonban csak a munka-és iskolai pályatanácsadás területeire korlátozódik (school, vocational counseling). S ezzel kimarad belőle a tanácsadás több fontos területe (career, university, mental health és family counseling). Az okok között részben az szerepel, hogy itthon hiányos a képzési struktúra (erről később még majd bővebben), másrészt a hiányos szakmai információáramlás nehezíti a szervezet növekedését. A társszakmák szakmai érdekképviseleti szerveivel a kapcsolattartás legalábbis kívánnivalókat hagy maga után. Gondolok itt elsősorban a pszichológia, a személyügy, a szociális munka szakmai szervezeteire[6]. Az amerikai szervezeti tagság feltétele a hazai szabályozáshoz hasonlóan valamely professzionális segítő szakmai végzettség. Tehát az átjárhatóság a hazai gyakorlattal ellentétben nem csak, hogy biztosított, de működőképes is, mind az egyes társszakmák művelése, módszertanának elsajátítása, mind a profitorientált és a civil, valamint állami / önkormányzati szférák között.

Az A.C.A. elfogadja a különböző tanácsadó végzettségek mellett (iskolai, munka, pálya, egyetemi, házassági, rehabilitációs, vállalati személyzetfejlesztő, gender) a szociális munkás a pszichológus és az egyes pedagógus végzettségeket is. Igaz, ez utóbbit kifutó jelleggel, csak 2004-ig. A szervezet alapvető ideológiája tehát a közös szakterület művelőinek összegyűjtése, és szakmai továbbképzése, valamint képviselete. A szervezeti tagok kliensköre a kora gyermekkortól az idős korig terjed. A szakmai munkájukba a következő területek tartoznak bele:

1. lelki egészség megőrzése és fejlesztése

2. különféle bántalmazások és függőségek kezelése

3. családi kapcsolatok

4. szexuális bántalmazások

5. evési problémák

6. szociális, emocionális problémák, és azok kapcsolata különféle betegségekkel és hátrányokkal

7. szeretett személyek halála, egyéb veszteségélmények feldolgozása

8. az alkalmazkodási készség fejlesztése, változásmenedzsment

A szervezetbe belépett összes szakember egységes elvek szerint dolgozik a saját szakterületén. Ezek a következők:

1. ügyfél egyéni céljainak azonosításában nyújtott segítség

2. a lehetséges megoldási módok feltárása

3. a probléma érzelmi terheinek feldolgozásában nyújtott segítség

4. a coping kapacitás és a kommunikációs készség fejlesztésének elősegítése

5. az önbecsülés erősítése

6. a viselkedés változásának és a jobb mentális állapot változásának ösztönzése

Az A.C.A. berkein belül tizennyolc szekció működik, a felnőttek készségfejlesztéstől a biszexuális problémákkal foglalkozó szakemberekig. Az iskolai tanácsadók szekciója mellett külön csoportba tömörülnek a mentális egészséggel foglalkozók. A munkatanácsadás az üzleti karrier tanácsadás mellett a saját munkatanácsadó szekciójában is jelen van. Az amerikai rendszer természetes velejárója, hogy az A.C.A.-n kívül is működnek tanácsadó szervezetek. A piac igényeinek megfelelően, például a szervezetfejlesztők a karrier tanácsadók az utóbbi két évtizedben létrehozták saját érdekképviseleteiket.

Az egyes tanácsadási szakterületekhez eltérő tartalmú szakvizsgák tartoznak. (Ez a vizsgarendszer leginkább a hazai pszichológus szakosodásokhoz és szakvizsgákhoz hasonlítható.) A legalapvetőbb általános tanácsadási elemekből felépülő vizsga a Nemzeti (Federális ) Minősített Tanácsadó Képesítés megszerzését teszi lehetővé. Az NBCC (National Board for Certified Counselors and Affiliates) szervezi minden évben kétszer a vizsgákat az NCC (National Certified Counselor) cím megszerzésére. A szakvizsga az USA legtöbb államában alapfeltétele az önálló, tehát szupervízió nélküli praxisnak. E mellett több államban saját állami vizsga letételét is megkövetelik, mind az állami, mind a magánszférában praxist folytató tanácsadóktól. A Nemzeti Minősítő Vizsgára jelentkezés alapfeltétele a megfelelő egyetemi szintű diploma (Legalább 48 kredit megszerzése a két éves egyetemi képzés során, és megadott alapozó tárgyak teljesítése (fejlődéslélektan, karriertanácsadás, életmódpszichológia, kulturális különbségek, stb.) valamint a legalább 3000 órányi szupervizionált tanácsadás, és a szupervízor ajánlása. A vizsgán megfelelt tanácsadókat tekintik gyakorló szakembereknek, akik önállóan dolgozhatnak, illetve további szakosodásra van módjuk.

A tanácsadás nagy tudományterületén belül az USA-ban a következő szakterületek különülnek el: az iskolai és egyetemi- főiskolai tanácsadás (school and college counselor) a rehabilitációs tanácsadás, a mentálhigiéniai tanácsadás (mental health counselor), a munkatanácsadás (career and employment counselor), valamint a házassági- családi tanácsadás (family counselor). Mint már említettem, az egyes szakterületek műveléséhez újabb szakvizsgákat kell teljesíteni. A legnehezebb vizsga a rehabilitációs tanácsadás, amelynek szervezete a CORE (Council on Rehabilitation Education). A szervezet az A.C.A. -val párhuzamosan működik, szervezi és ellenőrzi a CRCC-t (Commission for Rehabilitation Counselor Certification), amely vizsga sikeres letételével a praktizáló tanácsadó Minősített Rehabilitációs Tanácsadó (CRC: Certified Rehabilitation Counselor) lesz. A tanácsadói szakmai alapvizsga és a szakterületek műveléséhez kötött vizsgák, valamint a pályakezdő szakemberek kötelezően előirt szupervíziója lehetővé teszi, hogy a kliensekkel kapcsolatba kerülő szakemberek ügyfélkezelési módszerei alapelveiben egységes szakmai és etikai elvek alapján történjenek. A mai magyar rendszerből ezek a tanácsadási területek és az egységes követelmények hiányoznak, mintahogyan maguk a szakosodási, képzési lehetőségek is hiányosak.

A szakképzési, az egyetemi képzési háttérnek a problémája átvezet bennünket a harmadik elemzésre kerülő kérdéshez. A magyar tanácsadóképzés jelenlegi (2001-ben) lehetőségeit már fent elemeztem, nem kevés kritikával is élve. Most itt az ideje, hogy az amerikai modell alapján javaslatokat fogalmazzak meg a hazai kutatási és szakképzési irányokra vonatkozóan. Az USA képzési rendszeréről előrejáróban annyit érdemes elmondani, hogy a hazai átalakuló rendszerrel szemben valamivel jobban követhető felépítménnyel rendelkezik (de azért nem viszi túlzásba az egyszerűséget). A hazai nevén felsőfokú akkreditált szakképesítés, a felsőfokú szakképzés az USA-ban is a szakképzés első felsőfokú állomása, amely náluk a néhány éve bevezetett post-secondary európai megfelelője. Majd a négy (sehol sem három) éves főiskolák következnek, amelyeket még mindig tömegesen végeznek el az amerikai fiatalok. A felsőoktatás magasan kvalifikált szakemberképzése gyakorlatilag ezt követően, a két év alatt megszerezhető egyetemi oktatásban kezdődik és a doktori iskolával (Ph.D.) ér véget, amely már régen nem tudósképzést jelent. Ennek az áttekinthető rendszernek a leírása megtalálható a szociális munka hazai szakirodalmában is, Szabó Lajos könyvében. Aki a szociális esetmunkát ismertető jegyzetében maga is fontosnak tarja, hogy röviden ismertesse a szociális munkás képzés kiforrott amerikai modelljét, amely az alábbi módon szerveződik:

alapképzés 4 éves főiskola általános szociális munkás (BSW: bachelor of social work)

szakosított képzés 2 éves kiegészítő egyetemi képzés (MSW: master of social work)

szupervízor képzés, tereptanár 2 év

doktori elméleti, oktatói képzés 3 év Ph.D. (DSW: Doctor of social work)

A szociális munkás képzés felépítése, a lépcsőzetes szendvics modell alkalmazása, az amerikai oktatási rendszert[7]is jól szemlélteit. Ezzel a tanácsadás képzési rendszere is azonosan alakul. Tehát az önálló tanácsadói munkára vágyó fiatal szakemberek szerezhetnek két felsőfokú szakmai végzettséget is mielőtt eldöntik, hogy komolyan érdekli-e őket a szakma, és felvételiznek-e az egyetemi képzésre. Az egyetemet végzett tanácsadót (két, két és fél év után) tekintik a szakma gyakorlására elméleti - módszertani tekintetben felkészültnek. (Persze a fent említett minősítő vizsgák letétele után.) Az egyetemi képzésekben, a közösségi tanácsadó választható specializációkkal (karrier-, egyetemidiák-, gerontológia-, iskolai, - tanácsadók), a családi, párkapcsolati és gyermektanácsadás, valamint a rehabilitációs tanácsadás, a szak megjelölésével (a rehabilitációs tanácsadó szakosodása hasonló a magyarországi rendszerben a gyógypedagógusok szakosodásához a fogyatékosságok nagy területeinek megfelelően) választhatóak. A felvételi előfeltétele három alapozó tárgy (személyiségelméletek, fejlődéslélektan, személyiségzavarok) teljesítésének igazolása, amelyek megint csak az egységes szakmai tudás és közösség kialakítását segítik. A képzéseket sok helyütt a hazai gyakorlattal összhangban a pszichológia és pedagógia tanszékek fogadják be, de ezek mellett számtalan kifejezetten tanácsadótanszék is működik. A szakmai képzés csúcsát jelentő doktori iskolákra jellemző a tanácsadás doktora mellett, a -megint csak a hazai gyakorlatnak megfelelően-, pedagógia doktora cím elnyerhetősége.

A fentiek alapján itthon a következő szempontokat kell érvényesíteni:

1. A hazai szakképzési struktúrából hiányzik, az általános (közösségi) főiskolai tanácsadó-képzés, akár a már a főiskola ideje alatt választható szakosodási lehetőségekkel. Valamint a szakma további fejlődését szinte betonfalként határolja le az egyetemi szintű szakképzés megindításának hiánya. A fentiekben leirt amerikai modellel összevetve a hazai tanácsadó iskolák túlzottan széttöredezettek, egymás munkájáról kevés információval rendelkeznek, szakmai (akár hallgatói) viták ebből következően nincsenek.

2. A hazai szakmai gyakorlatban és tudományos közéletben egyaránt ismeretlen a tanácsadás mint diszciplína fogalma. Létjogosultságát, a szociális munkától, a pszichológiától, pszichiátriától eltérő eszközkészletét, és hatóterületét mind a társszakmák elméleti, gyakorlati szakemberei sokszor vitatják, miközben alig ismerik azt.

3. Az előző kérdés nyilvánvalóan összefügg a szakmai érdekképviselet gyengeségével, súlytalanságával, amely egyben gátja a szakma további fejlődésének, hazai teljesebb adaptációjának.

4. A szakosodott tanácsadóképzés átlátható egységesülő rendszerének kialakítása várat magára. Ebből következően nincsenek utánpótlást jelentő mesterképzések. A terepen dolgozó szakemberek szupervíziója, szakmai továbbképzése csak a társszakmákon belül oldható meg.

5. A szakma társadalmi kapcsolódási pontjaként a lelki egészség fontosságának felismerése még csak a nyolcvanas évektől (első TBZ kutatások, családsegítők, nevelési tanácsadók felállítása) kapott nagyobb nyilvánosságot itthon. A kilencvenes évek végén útjára indított, a lelki egészség fontosságát hangsúlyozó reklámkampányokban helytelen szakmai lobbielemek dominálnak[8]. A pszichiátria fontosságát hangsúlyozva az egészséges lelki élet kialakulásában, az egészségmegőrzésben a prevenció, az egészséges önismeretre nevelés helyett. Az egyén iskolai, óvodai nevelésétől kezdődő a gerontológia tudományterületén befejeződő egészséges lelki egyensúly kialakítása és megőrzése nem, vagy inkább csak hamis, célt vesztett politikai kampányok keretében kap szerepet. A tanácsadás szakmai tartalmának kibontakozása így végső soron az egész társadalom lelki egészségének fejlesztése, megőrzése szempontjából juthatna valódi szerephez.

Rossz hírből talán elég is ennyi, fontosabb kérdésnek tekintem a negatív helyzetek feloldási lehetőségeit. Azokat a tudománypolitikai, társadalom- és szakmapolitikai reakciókat, amelyeket, talán a fent bemutatott amerikai példa segítségével meg tudunk tenni. A felsorolt hátráltató tényezők közül a legfontosabbnak az egységes, egyéni életútban és egészséges személyiségben gondolkodó lelkiegészség kialakító és megőrző átfogó programok hiányát érzem. Ilyen a részben létező, a szakma alapokon megfogalmazott iskolai pályaorientációtól kezdődően a fiatalok pszichodrámai képzésén át az idős, a társadalomból kivonuló generációk gondozása. Avagy az élet végét jelentő hospic- ellátás biztosítása. Egy ilyen átfogó országos programban végre, a rendszerváltozás után tíz évvel a tanácsadás mellett a többi segítő humán szakma is megtalálhatná magát.

Források:

Reformokra vár a felsőoktatás Népszabadság 2001.11.23.

A fejvadászokat érdeklik a pályakezdők is Metró 2001.11.29.

Csaba Tamás Keresett agyak Cash flow 2001/10

Szabó Lajos Szociális esetmunka SZMA Bp. 1993

Barbara Spencer Hawk szerk. The big book of jobs VGM Career Horizons Department of Labor USA 1997

Rácz József -Kastaly Ildikó Az addiktológiai konzultáció és konzultánsképzés Esély 1996/5

Ritoókné Ádám Magda szerk. A tanácsadás pszichológiája ELTE Tankönyvkiadó Bp. 1992

School counselors expected to handle variety of challenges Chicago Tribune Education Today Section 17 July 15, 2001

Szilágyi Klára A tanácsadó tanár módszertani lehetőségei az iskolában EKTF Eger 1996

Szilágyi Klára Munka- pályatanácsadás, mint professzió Kollégium Kft. Bp. 2000

Unemployed find comfort in groups Star- Telegram Business Section October 27, 2001

www.counseling.org

www.dol.gov

www.nbcc.org

www.crccertification.org

www.pályanet.hu

Képzések

a) munkavállalási tanácsadó - SZIE, Gödöllö - alap-, és levelező képzés, 3 év BA
b) addiktológiai konzultáns - SE EFK, Budapest - 2 év posztgraduális - másoddiplomás szakosító képzés (egészségügy, oktatás, tanácsadás)

c) pályaorientációs tanár (oktatásügy) - SZIE, Gödöllő - másoddiplomás képzés BA
d) felsőoktatási diáktanácsadó - ELTE PPK - másoddiplomás képzés, 2 év szakosító
e) tanácsadó szakpszichológus - 4 év csak pszichológiai alapdiplomával bővebben: www.mpt.hu
f) egyéb rövid távú 30-90 órás pedagógiai, művelődésszervezői, munkaügyi (ÁFSZ) továbbképzések pl. álláskereső klubvezető képzés kanadai minátra 3 hetes (csak ÁFSZ szervezésben)

--------------------------------------------------------------------------------

[1] Jobb meghatározás hiányában használom itt az üzleti tanácsadók fogalmát, amit nyilvánvalóan önálló kutatás keretében majd elemére kell bontani. Például a Choiches '96 Kanadából behozott integrált számítógépes pálya- és karriertanácsadó rendszerben a következő felosztás szerepelt a különböző tanácsadások tartalmának megközelítésére

1. Tanácsadás személyes problémák esetében

2. Betegségek és rendellenességek diagnosztizálásában

3. Tanácsadás üzleti vagy kutatási témákban

4. Tanácsadás pénzügyi kérdésekben

5. Tanácsadás számítógépes adatokról és programokról

6. Tanácsadás építkezési ügyekben

Így határozhatóak meg az egyes tanácsadói tevékenységek képzési, tevékenységbeli és munkafolyamatbéli azonosságai és különbségei. A jövőben a FEOR, OKJ stb. naprakészen tartása aligha tűri el a ma megszokott lassú állami reakcióidejű ütemet.

[2] A következőekben az Amerikai Egyesült Államokban kiépült tanácsadási fogalmakat, szóhasználatot és szakmai értelmezéseket fogom elemezni. Ezért ezúton is előre elnézést kérek azoktól, akik az Európai Unió tagállamaiban, avagy a fél európai Kanadában kialakult egyik, vagy másik rendszer adaptálhatóságában hisznek. Hozzátéve, hogy kíváncsian várom a hasonló jellegű elemzések publikálását azokról a rendszerekről.

[3] Ezúttal nem térek ki a brit angolban használatos counsellor (tehát a dupla "l "betűs) szó jelentésének elemzésére.

[4] Itt az Oxford Advanced Learner's Dictionary negyedik kiadására támaszkodtam.

[5] A konzultáns elnevezés a magyar nyelvi hagyományban talán még a tanácsadónál is nehezebben hozható összefüggésbe a counselinggel. Jelentéséhez inkább a szakmai, leginkább orvosi, szakmai, tudományos megbeszélés fogalma társul. Ezzel a nem egyenlő partnerek helyzetét hangsúlyozva.

[6] Magyar Pszichológiai Társaság Tanácsadás-pszichológiai Szekció, Szociális Szakmai Szövetség, Országos Humánpolitikai Egyesület, Emberierőforrás-gazdálkodási Tanácsadók Országos Szövetsége, Humán Szakemberek Országos Szövetsége, és a lista bizonyára további szereplőkkel bővíthető.

[7] Különösen érdemes ezzel a modellel megismerkednünk, hiszen a közeljövőben a hazai felsőoktatás is ebben az irányban fog átalakulni. Lásd: felsőoktatási reformtervek részeként 2008-2010 között a kétciklusú képzés bevezetése. A legtöbb területen a négy éves főiskola (bachelor's degree) és a rá épülő egyetemi képzés (master's degree) önálló megszerzését teszi majd lehetővé és kötelezővé.

[8] Például a kék számokkal működő pszichovonal támogatása az önkéntes segélyvonalak és az önszerveződő klubok, az iskolai mentálhigiénia helyett.